Határtalanul

 

 

A Kesztölci Kincses József Általános Iskola és a Leányvári Erdélyi Jenő Általános Iskola 7. osztályos tanulói (összesen 34 gyermek) 2022. április 25. és 29. között a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt Határtalanul program jóvoltából ötnapos erdélyi utazáson vehettek részt. 

A kirándulás célja a mai Magyarország határain kívül élő magyarság, a helyi kulturális örökség, földrajz és történelem megismerése, valamint a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakítása volt. A megvalósítás során tanulóink megismerkedtek Erdély kultúrájával, az itt élő magyarok történelmével, hagyományaival, és bepillanthattak mindennapi életükbe.

Bánffyhunyadon, Kalotaszentkirályon, Sztánán, Széken, Szamosújváron, Válaszúton, Bonchidán, Tordán, Torockón és Kolozsváron jártunk.

Mindnyájan feledhetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza.

 

 

Hétfő reggel 6 órakor indultunk útnak Erdély felé. A korai ébresztő miatt az első pár óra nagyon csendesen telt a buszon. A legtöbben tudtak aludni, de sokan – köztük én is - zenét hallgattak. A hosszú utazás ellenre már az első napon akadt látnivaló. Útban Kalotaszentkirályra -, ahol a szállásunk is volt -, Bánffyhunyadon megnéztük a református templomot, amelynek érdekessége az volt, hogy a mennyezetét festett fakazetták borították. Aztán még egy néptáncbemutatóval is szórakoztattak bennünket, de addigra már annyira fáradtak voltunk, hogy nekünk már nem volt erőnk táncolni.

 

A másnap – az egész osztály véleménye szerint – a legjobb napunk volt. Már a reggel jól indult azzal, hogy frissen sült kürtőskalácsot kaptunk, majd egy közös vonatozás következett Sztánára, ahol szabadon kipróbálhattuk nemcsak a lovaglást, hanem az íjászkodást is. A programokkal hamar elszaladt a délelőtt. Sztánán megnéztük még a Kós Károly által tervezett Varjúvárat, majd visszavonatoztunk a szállásunkra. Mi, a lányokkal jó messze laktunk a falu központjátál, és a többiektől, így igen sokat kellett sétálnunk, de a vendéglátó néni nagyon aranyos és kedves volt velünk. Reggel elköszöntünk tőle, mert a harmadik nap éjszakáját már Széken töltöttük. Az odafelé úton először Válaszúton álltunk meg a Kallós Múzeumban, ahol megismerhettük a különböző tájegységekre jellemző tisztaszobákat. A következő állomásunk Bonchidán volt, ahol a Bánffy-kastélyt néztük meg. Útközben elkapott minket az eső, ezért mindenki örömére egy fagyizóba húzódtunk be.  Szamosújváron egy katolikus örmény templomot látogattunk meg, ahol egy nagyon lelkes, örmény bácsi vezetett minket körbe. Indulás előtt a temetőben megnéztük, hol nyugszik a híres betyár, Rózsa Sándor.

 

Mielőtt elfoglaltuk volna a szállásunkat, megálltunk a Hollandnál. Mindenki csak így emlegeti Michel bácsit, aki Hollandiából érkezett Erdélybe, és annyira megtetszett ott neki, hogy le is telepedett. Nagyon kedves volt velünk, és igazán vicces, szórakoztató történeteket mesélt nekünk arról, hogy érkezett Székre, és miért maradt Erdélyben.

 

A széki szállás nekem sokkal jobban tetszett, mint a kalotaszentkirályi, mert itt a társaság nem volt olyan messze egymástól. Az egész osztály egy helyen volt, ezért a közös programok után is tudtunk egymással találkozni, beszélgetni és játszani, és még az étel is jobban ízlett.

 

A negyedik nap lett a másik kedvenc napunk, mivel ezt a napot a Tordai sóbányában töltöttük. Nem voltam még ehhez hasonló helyen, ezért nekem igazán nagy élmény volt. Egy rövid, de érdekes idegenvezetés után kaptunk egy kis szabadfoglalkozást is. Felültünk a föld alatti sóbarlangban lévő óriáskerékre, de volt, aki billiárdasztalt bérelt. A csónakázós részt nem próbáltuk ki, csak végigsétáltunk mellette, mert ez volt a bánya leghangulatosabb része. A sok kis lámpás, és a kivilágított gömb alakú épületek miatt olyan volt az egész, mint egy föld alatti varázsvilág.

 

Erre a napra tervben volt még, hogy elmegyünk a Tordai-hasadékhoz, de sajnos nem jutottunk el oda. Az eső elmosta a szabadtéri programot. Viszont Torockóra el tudtunk utazni, ahol megnéztük a néprajzi múzeumot, és a Székelykő néven ismert hegycsúcsot, amelyet Jókai Mór is megörökített az Egy az Isten című regényében. Ennek a hegycsúcsnak ugyanis az az érdekessége, hogy a faluból nézve itt kétszer kel fel a nap. Miután felkel, hirtelen eltűnik a Székelykő mögé, és aztán ismét megjelenik.

 

A búcsúestünkön széki táncbemutató volt, ahol mi is bekapcsolódtunk, és megtanultunk egy helyi táncot, a széki négyest. Mind együtt táncoltunk, ami végülis nagyon hangulatosra sikerült. Az utolsó estét még alaposan kihasználtuk, és sokáig beszélgettünk, főleg a közösen szerzett, friss élményeinkről.

 

Útban hazafelé betértünk Kolozsvár városába. Itt megnéztük Bocskai István és Mátyás király szülőházát, és Mátyás lovasszobránál elhelyeztünk egy koszorút.

 

Rengeteg új élménnyel tele érkeztünk haza, és úgy érzem, bármikor szívesen visszatérnék Erdélybe, hogy még több részét megismerjem.

 

Sztanek Zsófia

 

 

Bemutató letöltése